Mindennapi gátlások, hiedelmek

Megszokásból cselekszel, szinte automatikusan. Úgy reagálsz bizonyos helyzetekben, ahogyan „szoktad”, ahogyan „benned van”, és észre sem veszed, hogy ezek a minták valójában nem a tudatos döntéseidből születnek. Hanem abból a sok régi élményből, kimondott vagy kimondatlan mondatból, amit valaha hallottál: „Ez nem neked való.” „Ne légy túl hangos.” „Nem illik így viselkedni.” Egy idő után már nem is kérdőjelezed meg, igaz-e, szükséged van-e rá, egyszerűen csak működteted.

A gátlások és hiedelmek szép lassan köréd épülnek, mintha falak lennének. Nem láthatóak, nem tudatosak, de mégis ott vannak, és meghatározzák, mit mersz megtenni és mit nem. Ezek a falak sokszor nem is a külső világ akadályai, hanem a benned élő szorongás, félelem vagy kishitűség lenyomatai.

Észrevétlenül formálják azt is, ahogyan önmagadra tekintesz. „Én ilyen vagyok.” „Én ezt nem tudom.” „Én erre nem vagyok képes.” – mondod, és közben elhiszed, hogy ez a valóság. Holott gyakran csak egy régi történet, amit belsővé tettél.

A legnagyobb felismerés pedig az, hogy ezek a hiedelmek nem az igazságot jelentik. Csupán programokat, amelyeket újra és újra lefuttatsz. Amikor tudatosítod őket, elkezded meglátni: van választásod. És akkor lassan lebonthatod a falakat, amelyek eddig észrevétlenül határozták meg az életedet.

Gátlások és korlátozó hiedelmek – láthatatlan falak, amelyek körénk épülnek

Sokszor észre sem vesszük, hogy a mindennapjainkat mennyire automatikus reakciók és belső programok irányítják. Úgy döntünk, úgy viselkedünk, úgy reagálunk helyzetekben, mintha csak „így lenne rendjén”, mintha nem is lenne más választásunk. Csakhogy ezek a működések sokszor nem a tudatos döntéseinkből születnek. Hanem abból a rengeteg tapasztalatból, mondatból és élményből, amit gyerekkorunk óta magunkkal hordozunk.

„Ez nem neked való.”„Ne légy túl hangos.”„Nem illik így viselkedni.”„Úgysem fog sikerülni.”

Talán hallottad őket szüleidtől, tanáraidtól vagy másoktól, talán csak éreztetted velük a környezeted. És anélkül, hogy tudatosítanád, ezek a mondatok máig ott élnek benned.

Hogyan épülnek fel a belső falak?

A gátlások és hiedelmek nem egyik napról a másikra keletkeznek. Szépen, lassan épülnek, mint a téglák egy láthatatlan falban. Egy apró visszajelzés, egy bíráló megjegyzés, egy kudarcélmény. Aztán még egy. És még egy. Egy idő után már nem is kérdőjelezed meg, igazak-e, valóban rólad szólnak-e. Csak működteted őket.

• Nem mész oda megszólítani valakit, aki tetszik, mert „biztos visszautasít”.

• Nem pályázol meg egy állást, mert „nincs elég tapasztalatod”.

• Nem állsz ki magadért egy vitában, mert „úgysem értenének meg”.

És közben elhiszed, hogy így van rendjén, hogy ez a valóság. Pedig legtöbbször csupán egy régi történet ismétlődik benned újra és újra.

Amikor a hiedelmeid határozzák meg, ki vagy

A legnagyobb veszélye a korlátozó hiedelmeknek, hogy nemcsak a döntéseidet befolyásolják, hanem lassan az identitásoddá válnak. Úgy kezded meghatározni önmagad, mintha ezek az állítások valóban az igazságot tükröznék:

• „Én ilyen vagyok.”

• „Én erre nem vagyok képes.”

• „Én sosem fogok változni.”

Valójában azonban ezek nem tények, hanem régi programok. Olyan minták, amelyeket észrevétlenül hordozol magaddal, és újra meg újra lefuttatsz. És minél inkább azonosulsz velük, annál szűkebb lesz a mozgástered, annál inkább egy láthatatlan ketrecben éled az életedet.

A felismerés szabadsága

A változás első lépése mindig a felismerés. Amikor észreveszed, hogy bizonyos helyzetekben automatikusan reagálsz. Amikor tudatosítod, hogy ez nem a valódi „te” vagy, hanem egy régi minta működik benned. És amikor rájössz: ezek a hiedelmek nem az igazságot jelentik, hanem csak egy történetet, amit valaha elhittél.

Innen kezdődik az igazi szabadság. Amikor már nem veszed készpénznek a belső mondataidat, hanem megkérdezed magadtól:

• Valóban így van?

• Kinek a hangja ez bennem?

• Mi történne, ha másképp próbálnám?

Minden apró tudatos döntéssel egy-egy téglát mozdítasz ki a falból. És ahogy ezek a falak lassan leomlanak, előtűnik valami, amit talán rég elfelejtettél: az a szabad, nyitott és kíváncsi részed, amelyik valóban te vagy.

Összegzés

A gátlások és korlátozó hiedelmek sokszor észrevétlenül szövik át az életünket. Láthatatlanul irányítanak, falakat emelnek körénk, és meghatározzák, hogyan látjuk magunkat és a világot. Azonban ha elkezdjük felismerni őket, máris elindulhatunk azon az úton, amely szabaddá tesz bennünket.

Mert a falak, amelyek közt élsz, sokszor nem a külvilág akadályai… hanem a saját hiedelmeidé. És ez jó hír: hiszen ha te építetted őket, te is lebonthatod.